Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh

Szenzi: Álmomban

Álmomban


Álmodtam valami szépet,

Az ég kék volt, s a fű is zöldellt.

Nem volt bú, bánat, szomorúság,

Csak az örök boldogság.


Álmodtam valami szépet,

A Nap beragyogta az egész Földet.

Nem volt arc, háború, terror,

Csak béke és a nyugalom.


Álmodtam valami szépet,

A madarak vidáman énekeltek.

Nem volt nyomor, szegénység,

Csak teljes egyenlőség.


Álmodtam valami szépet,

Virágok díszítették a rétet.

Nem volt fájdalom, betegség,

Csak a tiszta egészség.


Álmodtam valami szépet,

Az emberek boldogan éltek.

Nem volt enyém-tied,

Mert mindenkinek egyformán termett.


Álmodtam valami szépet,

Csupa-csupa reménységet.

De most vágyakozva nézek az égre

Ó bárcsak az álom teljesülne!

(2006.Szenzi )

Hamvas Béla

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”