Álmomban
Álmodtam valami szépet,
Az ég kék volt, s a fű is zöldellt.
Nem volt bú, bánat, szomorúság,
Csak az örök boldogság.
Álmodtam valami szépet,
A Nap beragyogta az egész Földet.
Nem volt arc, háború, terror,
Csak béke és a nyugalom.
Álmodtam valami szépet,
A madarak vidáman énekeltek.
Nem volt nyomor, szegénység,
Csak teljes egyenlőség.
Álmodtam valami szépet,
Virágok díszítették a rétet.
Nem volt fájdalom, betegség,
Csak a tiszta egészség.
Álmodtam valami szépet,
Az emberek boldogan éltek.
Nem volt enyém-tied,
Mert mindenkinek egyformán termett.
Álmodtam valami szépet,
Csupa-csupa reménységet.
De most vágyakozva nézek az égre
Ó bárcsak az álom teljesülne!
(2006.Szenzi )
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh
Hamvas Béla
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”