Szabó Balázs:
Az élet
Mi is valójában az élet?
Talán táplálékot adó Föld,
Ki keblén kisvirágot éltet,
S hol a partifecske is költ?
Ki tűző Naptól menekülve
Darabokra törik, ha szomjas,
S hol pockot keres, repülve
Éles szemével a rétisas?
Ki vizet nyelve nagy ingovány,
Mibe, ha ember beleesik,
Miképp, kit a sorsa üldöz már,
Segítség nélkül odaveszik?
Mi is valójában az élet?
Talán éltető részünk a víz,
Kit a sivatag csak remélhet,
S kit aszály mindhiába hív?
Ki érből tengerré duzzadva,
Otthont ad bárkáknak, halaknak?
Kit az alkoholisták duzzogva,
Bor helyett a kútból felhúznak?
Ki karonfogva a vad széllel
Tolvaja valónak, álmoknak?
Ki hegyek közt rohan szeszéllyel,
Testét átadva zuhatagnak?
Mi is valójában az élet?
Talán a meleget adó tűz?
Ki fényt ad, miközben megéget,
S ki, ha tombol szíveket is űz?
Ki törvényeket nem tisztelve,
Szétszalad miképpen a pestis,
Nyomában mindent felperzselve,
Elrabolja az embert is?
Ki volt őseinknek Istene,
S kit nem hagytak kialudni?
Kinek méreg a lehelete,
S kit csak úgy, el lehet fújni?
Mi is valójában az élet,
Jó volna végre már megtudni!
Lehet, hogy halálos ítélet,
Mi elől nem lehet elfutni!
