Gajdó Zoltán:
Kismadár
Kismadár mondd, miért akarsz repülni?
Miért nem jó neked a ketrecben?
Miért akarod a drótot elharapni,
Mikor jól tudod, hogy ez lehetetlen?
Ne akarj repülni, hisz nem tudsz szárnyalni.
Úgyis leesnél előbb-utóbb fentről.
Úgy nézd a rácsot, hogy az nem akadály,
Hanem védelem a kinti környezettől.
Ahol te szabadságot látsz, ott én veszélyt.
Ahol te eleséget vársz, én éhhalált.
Én kint a bukást látom, te meg az esélyt,
Hogy valahol vár rád egy szép, új világ.
S míg a gazdád én vagyok,
Te énekelj csak bátran,
Boldogan.
Mert én is oly boldog vagyok,
Hogy te itt vagy nekem, s nálam.
A kalitkámban.
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh
Hamvas Béla
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”