Gerhardt Kiefel: KÉT KÉZ
Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
