Komáromi János őszi kép
levélrozsdákat érlel az ősz
elfogyasztja a nyári zöldeket
hosszú téli álomhoz készülve
a legtöbb fa már levetkezett
didergő földeken dér-harmat születik
a sűrű köd mögött még napfény rejtezik
kicsit vadabb és hidegebb a szél
kicsit fázik már lelkünkben a remény
színek cseppennek a nyugalmas tájra
figyelmeztetnek a boldog elmúlásra
téli alvó-halál már a közelben oson
lehelete végigsimít az őszbe burkolt városon
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh
Hamvas Béla
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”