Lelkem légy bátor, ha baj ér is, földre ne sújtson,
Mert aki fél, annak szíve szomorú.
Hogyha sors üldöz, ne emésszen kétség,
Ami rossz, sose bánd, híveidet ne gyötörd,
De ellenségeidet se vidítsd!
Mit az ég keze ránk mér, azt kikerülni bajos,
Hogyha Föld fia vagy,
Bár vörös fényű tenger mélyére merülj le.
Oh, Föld fia, hazatérsz!
Bár tartson rabként Tartarosz éji hona.
Megtérsz anyádhoz, ki életet adott,
S apádhoz, ki a jóra nevelt
Oly rég, valaha rég.
Bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen,
Időtlen, mint ahogyan a trák északi szél.
Lobogó villámokkal söpör át a vidéken
Ott, hol fénylik a birs a tavaszban,
Hol otthon vagyok én.
(általam ismeretlen szerzőtől)
