VERSEK - SZERETETTEL BARÁTAIMNAK

Gárdonyi Géza Április végén

2009-04-21T10:09:00.001+02:00

Gárdonyi Géza
Április végén

A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdős Mátra kéklő közepén.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Est-csillag áll.
Az tartja az ég barna fátyolát,
a földnek éji árnyéksátorát.

Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,
pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.

De nem, én mostan mégsem álmodom:
ibolya van a kerti asztalon:
enyhe az est: illatos a virág:
virágzó fák közt kél a holdvilág.

A földön az éj sötét fátyola,
s a fák az éjben mind fehérlenek:
ruhájuk talpig csipke-pongyola,
s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.

Fehér erdőn fehérlő holdvilág,
fehéren égő örök csillagok,
mi szép vagy te, fehér álomvilág!
Öledben én is csak árnyék vagyok

Fuchs Éva Emelt fővel

2009-03-31T21:29:00.000+02:00

Fuchs Éva
EMELT FŐVEL

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...

Csala Károly Most

2009-03-14T19:45:00.007+01:00

Csala Károly
Most

Nem is kellene más most,
csak ami végképp hiányzik.
Nem tortán holmi hab,
nem is maga a torta.
Csak a kenyér, a biztos.
Csak a munka, a tisztes.
Csak a szélhámosok
szélnek eresztése.
Csak a mórikálók
móresre tanítása.
Csak a haramiák
hûvösre tétele.
Csak a zsákmányolók
zsákbafuttatása.
Momentán csak ennyi,
csak ennyi kellene most.

Törley Gábor Az Élet

2009-03-13T18:49:00.001+01:00

Törley Gábor
Az Élet

Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!

Winston Churchill Idézet

2009-03-13T18:48:00.000+01:00

Mindenféle hibát el fogsz követni,
ameddig azonban nagylelkű maradsz és igaz,
de egyúttal a végsőkig kitartó,
nem tudsz komolyan ártani a világnak,
és még nagy bajt sem tudsz okozni.

Winston Churchill

Idézet

2009-03-13T18:47:00.000+01:00

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől;
mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.
Elég minden napnak a maga baja.

Biblia

Henri-Frédéric Amiel idézet

2009-03-13T18:46:00.000+01:00

Tudnunk kell tétlennek lenni,
ami korántsem lustaság.
Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat,
akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét.
Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.
Henri-Frédéric Amiel

Ír bölcsesség

2009-03-13T18:45:00.001+01:00

Ír bölcsesség

Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.

Szabó Balázs Nőnapra

2009-03-13T18:43:00.001+01:00

Szabó Balázs
Nőnapra

Te gőgicsélve beszélő
Rózsaszínt álmodó baba,
Te felnőtt földre rálépő
Lány, kinek halk még néha szava.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Te síró hangot is megértő
Családjáért élő anya,
Te bölcső mellett mesélő,
Ezüsthajú, kedves mama.

Néked adom szavaim szép szirmait
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Letépem néked a rózsát
Mi szívemnek kertjében nőtt,
Szám énekli most az ódát
Mit gondolatom titkon szőtt.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Kislányok, asszonyok, hölgyek
Földnek tündéri lényei,
Hegycsúcsok, dombok és völgyek
Szürke napoknak fényei,

Néktek adom szavaim szép szirmait
Fogadjátok versem virágként ma itt!

Halász István A takarékosságról

2009-02-28T11:05:00.000+01:00

Halász István
A takarékosságról

Itt van öt burgonya a markomban,
ebből három megy be a hasamba,
és egy kerül feltétlen a kamrámba,
egy meg a földbe a jövőnek szánva.

E kis történetnek egy a tanulsága:
A jövőre is gondolj, ne csak a mára.
A kamra krumplija a holnapot szolgálja,
de a földben érő meg kell holnaputánra!

Ha ezt az igazságot elfelejted,
a jövőben ezt nagyon megszenveded!
De e szavak ne szegjék a kedvedet!
Takarékosság legyen a lételemed!

Kiss László György Teszem amit tudok

2009-02-26T19:56:00.000+01:00

Kiss László György
Teszem amit tudok

Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!

Szabó Lőrinc Egy kis értelmet a reménynek!

2009-02-23T21:18:00.001+01:00

Szabó Lőrinc
Egy kis értelmet a reménynek!

Nem boldogságot, csak hitet, csak
egy kis értelmet a reménynek,

adj, Istenem
emberi sorsot a szegénynek!

Nézd, gyönyörű volna az élet,
van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap,

és millók
rabja a nyomorúságnak.

Nézd, hogy tesz tönkre millókat
ezerféle ravasz gonoszság,

pedig erős
nép nélkül elpusztul az ország.

Nektárral és ambróziával
csordul a Föld, s nem jut kenyér se. -

mondd Istenem,
törvény az ember szenvedése?

Mondd, látsz minket? Voltál te éhes?
Fáztál valaha? Ugye, fáztál?

Szidtad magad,
mikor téli esőben áztál?

Ha nem éheztél, dideregtél,
nem szólok hozzád soha többet,

úgyse tudod,
mit gondol a szegény előtted,

de ha tudod, mi a csalódás,
ha gazdag vagy, de vagy szegény is,

akkor Uram,
hozzád küldöm imámat én is:

- Ne bántsd a pénzes nyomorultat,
ki közönyével megtiport,

de add nekem
ajkáról a biztos mosolyt,

a hitet, erőt! Adj új lelket
a sok-sok hitetlen szegénynek,

adj Istenem,
egy kis értelmet a reménynek!

Idézet

2009-02-23T21:17:00.000+01:00

"Az eszünkre és az érzelmeink nyolcvan százalékára nem érdemes hallgatni.
Arra a maradék húsz százalék megérzésre érdemes hallgatni, amely túljár az eszünkön."

A legszebb a világon

2009-02-18T15:28:00.001+01:00

A legszebb a világon

A legszebb nap? - A mai.
A legnagyobb akadály? - A félelem
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossznak a gyökere? - Az önzés.
A legjobb szórakozás? - A munka.
A legrosszabb kudarc? - A csüggedés.
A legjobb tanító? - A gyerek.
A legfőbb szükségszerűség? - Adni magad.
Mi tesz boldoggá? - Másokért élni.
A legnagyobb tévedés? - A rossz hangulat.
A legközönségesebb érzelem? - A bosszú és a harag.
A legszebb ajándék? - A megértés.
A legnélkülözhetetlenebb? - Az otthon.
A legjólesőbb érzelem? - A benső béke.
A legjobb megoldás? - A derűlátás.
A legnagyobb elégtétel? - A teljesített kötelesség.
A világ legtartósabb ereje? - A hit.
A legszükségesebb emberek? - A szülők.
A legszebb a világon? - A SZERETET.
Kalkuttai Teréz anya

TATIOSZ IDÉZET

2009-02-18T15:01:00.002+01:00

“Milyen közel állnak egymáshoz:

adni - kapni,

ajándékozni - elvenni,

tisztelni - megalázni,

odafigyelni - elvárni,

elengedni - kényszeríteni,

megbocsátani - haragudni,

megbízni - gyanakodni,

együttérezni - közönybe burkolózni,

hinni - kételkedni…

A választani tudás az igazi tudás.

A jó ember ritkán téved.”

(Tatiosz)

Szeretet

2009-02-09T10:04:00.002+01:00

„A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által, érkezik baráttal,
szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot, hisz a békességben,
nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
nem orvosság gyógyít meg sebeket,
többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát.....”

Ferencz Győző Csomagolás nélkül

2009-01-29T13:03:00.001+01:00

Ferencz Győző Csomagolás nélkül

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

Amalina Újra

2009-01-22T21:56:00.000+01:00

Amalina
Újra

Utat keresni mindig újra,
nyitottnak lenni minden újra,
ha kell, belekezdeni valami újba,
együttesen, egy követ fújva.

Várni valami szépre, jóra,
nem beleesni az első tóba,
hanem hallgatni a jó szóra,
barátaidtól irányt mutatóra.

Az új út majd megmutatkozik,
csak figyeld, ahogy lelked kibontakozik,
ne kérdezz semmit, csak lesd a szárnyat,
pille-röpte mutatja az utat a világnak.

Melissa Moretti

2009-01-18T10:25:00.000+01:00

„Az ember olyan, mint a gyöngyhalász.
Számtalanszor lemerül és keresi a gyöngyöt.
De vajon hányszor találja meg?
Hányszor merül hiába, hogy aztán üres kézzel jöjjön fel ismét?
Fuldokolva, fogyó oxigénnel, reményvesztetten bukkan ismét a felszínre.
Lemondana már, de nem képes rá.
Valami vonzza őt a mélybe.
Az igazgyöngy...
Merül és merül, keres és kutat, eszméletvesztésig…”
Melissa Moretti

Anonymus

2009-01-15T13:14:00.001+01:00

"Aki nem kockáztat semmit,
az nem csinál semmit, nincsen semmije,
az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle.
Lehet, hogy így elkerülheti a bánatot és a szenvedést,
de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon,
gyarapodjon, érezzen, változzon, növekedjen, szeressen és éljen.
Megfosztja önmagát a saját szabadságától.
Mert csak az lehet igazán szabad, aki mer kockáztatni."
Anonymus

Vasas Mihály Van mikor

2009-01-14T09:31:00.000+01:00

Vasas Mihály: Van mikor. . .

Van, mikor kék az ég,
Csendes.
S van, mikor ez épp elég!
Van, mikor látsz egy madarat,
mely suhan.
S jó tudni, hogy szabad.
Van, mikor az erő hatalom!
Vagy érdem?
De ez csak egy múló alkalom.
Van, mikor tudni veszélyes,
s káros.
A tudás jó! de kényes.
Van, mikor tűrni bölcs dolog!
S lám:
Ki ezt tudja, mindig boldog.
Van, mikor a szerelem fáj,
Tép,
Éget, mar, sötét, homály...
Van, mikor az élet szomorú
s kemény!
De nem! Ez nem háború!
Van, mikor nem süt a nap,
S hideg van.
De benned élet... élet van!
S van, mikor elcsüggedsz...
Ne tedd!
Az élet szép! s Te élvezd ezt!

Márai Sándor idézet

2009-01-12T09:23:00.001+01:00

Az élet igazi, nagy vállalkozásai
legtöbbször nem hőstettek,
hanem türelemjátékok!
Márai Sándor

Pintér László Az ember meséi

2009-01-10T12:32:00.001+01:00

"Vannak mesék, amik sosem érnek véget.
Bennünk is, közöttünk is történnek tovább.
Vannak mesék, igen, vannak.
Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk,
amíg remélünk, amíg szeretünk.
Örök mesék.
Éltető mesék.
Az ember meséi. „
Pintér László

Schneider Alfréd Tanitó

2009-01-10T12:31:00.000+01:00

Schneider Alfréd Tanitó
„Tanítóm tanított, de az élet többet.
Mindkettő fakasztott kacajt is és könnyet.”

Lelkem légy bátor

2009-01-10T10:24:00.000+01:00

Lelkem légy bátor, ha baj ér is, földre ne sújtson,
Mert aki fél, annak szíve szomorú.
Hogyha sors üldöz, ne emésszen kétség,
Ami rossz, sose bánd, híveidet ne gyötörd,
De ellenségeidet se vidítsd!
Mit az ég keze ránk mér, azt kikerülni bajos,
Hogyha Föld fia vagy,
Bár vörös fényű tenger mélyére merülj le.
Oh, Föld fia, hazatérsz!
Bár tartson rabként Tartarosz éji hona.
Megtérsz anyádhoz, ki életet adott,
S apádhoz, ki a jóra nevelt
Oly rég, valaha rég.
Bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen,
Időtlen, mint ahogyan a trák északi szél.
Lobogó villámokkal söpör át a vidéken
Ott, hol fénylik a birs a tavaszban,
Hol otthon vagyok én.
(általam ismeretlen szerzőtől)

REMÉNYIK SÁNDOR VIZEK, HA TALÁLKOZNAK

2009-01-04T15:16:00.001+01:00

REMÉNYIK SÁNDOR
VIZEK, HA TALÁLKOZNAK

Harsogva jő két vadpatak,
Egy harmadik, egy negyedik,
Külön kis völgyből mindenik,
De egymás felé tartanak.
Alább a sodruk sebesebb,
Alább már malmot hajtanak,
Fűrészt lendítnek rönköt vágni.

Mennek - és nem fognak megállni.

A forráspontjuk messze - messze
Rejlik az Ünőkő alatt.
Egyiké itt, a másiké amott,
De álmukban már látják társukat,
akihez vágy ragadja őket,
S a testvér felé küzdik magukat.
Vadul birkóznak fával, kővel,

És győznek - egyesült erővel.

Khalil Gibran: Önismeret

2009-01-03T20:08:00.000+01:00

„Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.

De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.

Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.

Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.

És ez így van jól.

Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia;

s végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.

De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek;

És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.

Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.

Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot".

Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját".

Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár".

Mert a lélek minden úton jár.

Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.

A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.”

/ Khalil Gibran: Önismeret /

BUÉK

2009-01-03T02:20:00.002+01:00

Ö röm, szeretet, béke
R ossz volt a múlt, már vége
Ö römöd sok legyen, bánatod semmi
M ikor éjfél eljön,a múlt év eltűnik
Ö rülhetünk az újnak
K i barát volt most is az maradhat
K i tovább lép, az viszont haladhat
E lfeledni bút haragot bánatot
L ezárni a régi sérelmet gondot

T elítse életed, öröm, szeretet, és béke
E hhez kívánok neked nagyon sok szépet
L egyél mindig vidám,örülj minden szépnek
I sten segítsen mindig boldognak lenni

B oldogság, bor, búza és minden
O ltalmazzon minket ez Új esztendőben
L egyen örömünk, örüljünk minden szépnek
D udaszó, vagy trombita, szóljon most harsogva
O tt búcsúzik az ó év
G yorsan követi az új

Ú j év új remény
J áték, öröm, béke és szeretet
É n így kívánok most néked
V idám boldog új évet
E zerszer szebbet a réginél
T öbb rím ide nem fér B.U.É.K.

BUÉK

2009-01-02T10:06:00.002+01:00

Eldöcögött már az ó-év szekere,
Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele.
Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve,
Búját-baját felejtsük el örökre.
Asztalunkon mindig legyen friss kenyér,
Jó anyámnak mosoly legyen két szemén.
S a Jó Isten, kit félünk és imádunk,
Áldja meg két szent kezével családunk.

BUÉK

2009-01-02T10:04:00.001+01:00

Szilveszter éjjelén válassz egy csillagot,
ha bármi bánt, neki elmondhatod!
Meggyógyítja szívedet, lelkedet.
Kívánom: tegye szebbé a következo évedet!
BUÉK!

Reményik Sándor A szépség próbája

2008-12-27T22:15:00.000+01:00

Reményik Sándor
A szépség próbája

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.

Devecsery László Csengettyűk szavával...

2008-12-25T10:56:00.000+01:00

Devecsery László
Csengettyűk szavával...

Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...

N-Orbán István Karácsonyi ének

2008-12-24T21:58:00.001+01:00

N-Orbán István

Karácsonyi ének

Ha meggyúlnak a gyertyák, és felhangzik az ének,
Mennék... mennék... mennék én közétek.
Dalolnék imát, mondanék meséket,
Szent Karácsony este... ha felhangzik az ének.

Meglásd megérkezik, megjön valahára,
Megváltó születik Isten parancsára.
Megváltó születik, Mária az anyja,
Három király indul, rögvest felkutatja,
Az égen egy csillag vezeti őket
Fényesen ragyogva, az utat mutatva.
Meglelik, tisztelik, az embert, az újat,
Sokan reménykednek, sokan csak bámulnak.
Megváltó születik, mondja az ének,
Mennék, mennék, mennék én közétek.
József és Mária menekülnek újra,
Egyiptom a céljuk és Jézus tanulja,
A leckét, hogy miként tesz az ember,
Miként alázza meg számtalan gazember.
Tanul emberséget, szeretetet, példát,
Szeresd barátod, segíts a gyengét,
S ha arra kerül sor, mentsd meg a cemendét.
Ne várj a sorstól semmit, amiért nem tettél,
Ne vágyódj olyanra, mit mástól elvehetnél,
Ne magadra gondolj, maradj mindig ember,
Hiába sújt le rád a korbács ezerszer,
Hiába adnak el Júdások százszor,
Hiába tagad meg Péter a bátor,
Az úton menned kell, s ezt itt a kezdet...

Ha meggyúlnak a gyertyák, és felhangzik az ének,
Mennék..., mennék, dalolnék imát,
Mondanék meséket, s mennék közétek
Szent Karácsony este... ezért szól az ének.

Heltai Jenő Karácsony

2008-12-24T21:56:00.000+01:00

Heltai Jenő
Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Füle Lajos Kinek Csillaga van

2008-12-19T19:47:00.000+01:00

Füle Lajos
Kinek Csillaga van

Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!

Kosztolányi Dezső Szerenád

2008-12-18T20:36:00.001+01:00

Kosztolányi Dezső
Szerenád

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le üres porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégsem hallható,
mert zsongva, súgva, és zenélve
halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem, zordon árnyat
egy hófehér, szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mit angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul,
halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csendes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!

Bódás János Megüresítem szívemet

2008-12-17T07:51:00.001+01:00

Bódás János
Megüresítem szívemet

Ha feldereng az égi csillag
hirdetni: itt az Újszülött
napkeleti három királlyal
majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,
illatos tömjén, dús arany,
én meg koldusként így megyek csak
szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök
nagy garmadája lelkemen
Kiszórom mindezt,hogy szívemben
Minél több tiszta hely legyen.

mert jól tudom, hogy Betlehembe
ily koldus, mint én, így mehet:
az lesz a legszentebb ajándék, ha
megüresítem szívemet.

BAJA MIHÁLY KARÁCSONY

2008-12-15T19:14:00.000+01:00

BAJA MIHÁLY
KARÁCSONY
Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.

Füle Lajos Karácsony

2008-12-14T18:05:00.000+01:00

Füle Lajos Karácsony

Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnõtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tõle valamit.

Karácsony vagy fenyõünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz õérte és õáltala
csendül fel az ember dallama.

Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Õbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Õneki örül.
S Õvele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsõs, töviskoronás.

Wass Albert

2008-12-13T21:35:00.000+01:00

Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!

/ Wass Albert /

Csanád Béla Adventi várakozás

2008-12-12T19:55:00.001+01:00

Csanád Béla
Adventi várakozás

Legszebb időa várakozás
A gyermek ideje.

Közel a néma tengerbeszédes mormolása,
a megváltó ígéretpróféta moraja,
a titkok áradása.

Mégis oly ismeretlen,hogy küzdeni kell érte,
szenvedni és siratni,hogy végre megszülessen.

Túrmezei Erzsébet Hiszek a szeretetben

2008-12-11T12:05:00.000+01:00

Túrmezei Erzsébet
Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.

Babits Mihály Az előkelő tél

2008-12-10T23:43:00.000+01:00

Babits Mihály
Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csúfolva néznek
a karácsonyi csillagok.

Túrmezei Erzsébet Pótvizsga szeretetből

2008-12-09T18:10:00.000+01:00

Túrmezei Erzsébet Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Juhász Gyula Karácsony felé

2008-12-07T12:26:00.001+01:00

Juhász Gyula Karácsony felé

Szép Tündérország támad fel szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy fényes, gyönyörü igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
s amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek ujra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Angelus Silesius Karácsonyi párversek

2008-12-06T18:48:00.000+01:00

Angelus Silesius Karácsonyi párversek

Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,
Hogy széna-szalma én már soha ne legyek.

Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog!
Kik látták az Urat elsőnek? Pásztorok.

Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,
S a porszem képtelen felfogni az eget?

Nézd a Szűz Gyermekét! S a szűk jászolt tekintsed:
Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.

Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben,
Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben.

Fordította: Csanád Béla

Paul Roth Mentsd meg a karácsonyt

2008-12-06T10:48:00.000+01:00

Paul Roth Mentsd meg a karácsonyt

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt.
Nekünk már nincs hozzá erőnk.
Mi vásárolunk és rohanunk,
kis csomagokat készítünk,
karácsonyfákat díszítünk,
és énekeljük: ,,csendes éj''
De a titok,
Isten Fiának titka,
hogy emberré lett értünk,
gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció.

Jézusom, a mi bűnünk is,
hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek.
Mi tudjuk,
Kinek jár karácsony üdvözlet és kötelező ajándék,
mindenki tudja.
De meg akarunk szabadulni végre
a vásárlási és ajándékozási görcstől.
Szent ünnepet akarunk ülni,
amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad.

Jézusom, segíts,
nehogy elsüllyesszük egészen,
mit jelent ez az ünnep,
segíts, hogy ne csak télapók legyünk.
Segíts, higgy az adventi hetekben
a lelkünkbe nézzünk.
Segíts, hogy az útra visszatérjünk,
s elinduljunk megint.
Csak így lesznek az ajándékok
jeleivé a szeretetnek -
mint megannyi tükre a Te Szeretetednek.

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt,
ments meg minket.
Ezért vállaltál embersorsot.

Zelk Zoltán: Mikulás

2008-12-06T10:44:00.001+01:00

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

Mit adhatnék Karácsonyra Neked

2008-12-04T21:08:00.000+01:00

Mit adhatnék Karácsonyra Neked

Amit adhatnék Neked nem lesz becsomagolva,
Nem lesz rajta szalag sem,
Nem a postás hozza, és nem kerül egy fillérbe sem.
A lista hosszú, de szívemből jön,
Ahogy kitárom előtted mit is adnék.

Örömöt, ami hálából fakad...
A bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
Szabadságot, hogy nem ítélsz senkit,
Még saját magadat sem,
Békét, hogy te magad légy
Önnön legjobb barátja,
Bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
És megbocsásd mások ballépését.
Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot,
Úgy ahogy van, és nem úgy, ahogy te
Újraalkotnád legszívesebben.
Erőt, hogy a sajnálkozást épp úgy elvezhesd,
Mint a feszültséget,
És gyengéden élhess a jelennek...
...hogy magad és mindenki mást
A szív szemével láthass,
Aminek csak a szeretet számít.

És végül azt kívánom, hogy az Úr feltárja előtted,
Hogy mindez az ajándék már benned él...
... és csak arra vár, hogy bontsd ki!

Füle Lajos Ha csendben lennél

2008-12-03T12:07:00.001+01:00

Füle Lajos
Ha csendben lennél

Ha csendben lennél... Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy tiszta hangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanál - a földi zaj helyett -
égi igét és angyaléneket,
szívig érőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!

Leo Buscaglia

2008-12-02T11:47:00.000+01:00

"Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön.
Aligha fogadnak bennünket vörös szőnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékműveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk; emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért, akiknek a mi egyedi tehetségünkre van szükségük.
Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az időt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.
Többnyire alábecsüljük a mosoly, egy simogatás, egy kedves szó, egy figyelő tekintet, egy őszinte bók, vagy csekélyke törődés erejét, pedig mind képes rá,hogy új irányt szabjon az életnek. Nem is gondolnánk, mily végtelen sok lehetőség adódik nap mint nap, hogy szeretetünket kimutassuk."
Leo Buscaglia

Baltasar Gracián Az erény

2008-12-01T10:58:00.000+01:00

Baltasar Gracián
Az erény

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság.
Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Áprily Lajos: Karácsony-est

2008-12-01T09:50:00.001+01:00

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?
Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?
Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.
Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

Rainer Maria Rilke Ádvent

2008-12-01T09:48:00.001+01:00

Rainer Maria Rilke
Ádvent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

DOBOS HAJNAL: Gondold csak meg

2008-11-29T15:52:00.001+01:00

DOBOS HAJNAL Gondold csak meg

Gondold csak meg: mindenki ember.
Minél gonoszabb, annál több sebe van.
Igaz, nem mindenki lesz a sebektől gonosz,
Dehát nem vagyunk egyformák...

Gondold csak meg: mindenki ember.
Nem született még senki se gaznak,
A csecsemők kezében nincsenek kések,
Tiszta fehér lap mindegyik...

Gondold csak meg: mindenki ember.
A részeges, a hitvány, az elvetemült.
Bordái között dobog csupasz szíve,
És nem vagyunk hozzá irgalmasak...

Gondold csak meg: mindenki ember.
Élete zsákját cipeli, arcán durva álarc,
A sarkon le is üt talán, kirabol,
És téged is vonszol a vállán ezután...

Gondold csak meg: mindenki ember.
Nem lehetsz olyan jó, hogy rossz ne légy valahol.
A többi csak fokozat kérdése, és megítélésé,
És hozzájön még a szokásjog.

Gondold csak meg: egy gonosztevőnek
még aznap a mennyben volt vacsorája!
És kit feszítettek meg mellette, Uramisten!
Gondold csak meg: egy EMBERT!

Idézet

2008-11-28T18:35:00.001+01:00

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot:
akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek,
a bátorság uralma a gyávaság fölött,
amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.
Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet.
Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.
Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.
Radha Soami

Szabó Lőrinc Beszélgetés egy gyufaszállal

2008-11-27T21:10:00.000+01:00

Szabó Lőrinc Beszélgetés egy gyufaszállal

Szólj, kis gyufa, melyik a jobb,
mondd, tűz lelke, melyik a rosszabb?

Titkos szikrának lenni, mint a mag,
melyben vágyak s remények alszanak,
őrizni hited és tiszta erőd,
álmodni az emléktelen jövőt,
lehetőségképp, csak mint képzelet,
ragyogni a sötét világ felett,
hogy kincs maradhass, örök szüziség,
bár folyton félsz, hogy egy perc félredob
és ki se gyúltál, máris eltaposnak?

Szólj, kis gyufa, ez volna jobb,
felelj, tűz lelke, ez a rosszabb?

Vagy a másik? az tetszik? az riaszt?
Nyárrá kelteni az alvó tavaszt,
nem maradni titoknak, mint a mag,
vállalni, bármit hoz a pillanat,
ragyogni, mint egy kigyulladt virág,
akarni, hogy rád nézzen a világ,
tékozolni, mint a Nap odafent,
hinni az emlékteremtő jelent,
bár jövőd nincs, a perc már félredob
s egész biztos, hogy rögtön eltaposnak?

Válassz, lélek, melyik a jobb,
válaszolj, sors, melyik a rosszabb?!

Csorba Győző Ünnep előtt

2008-11-26T13:45:00.003+01:00

Csorba Győző Ünnep előtt

Csak lassan múljék sok időm legyen

fölkészülni : maga a készülődés

az is jó s készen lenni jó ugyancsak

Évente több a vendég messziről

s közelről egyaránt illik tanulnom

hogy valóban tisztességgel fogadjam

a társaságot

Nem csekély dolog

hogy gyermekcsapatoktól vénekig

annyian érkeznek nem is tudom

élők-e még mind mert mind élni látszik

s mind jókedvű és jóakaratú

az ünnep örömétől csillogó

Csak lassan múljék hisz jobb is talán

a várás mind a beteljesülés

Advent...Ó mennyi holmimat kinőttem

s ledobtam...ezt még nem sőt még nem is

kényelmetlen...Érzelgősség?Öregkor?

Fehér a kert áldom fehér a város

áldom s elindúlok titokzatos ösvényeken

(kint? bent? milyen irányban?)

jutok melegbe fenyőszagba gyertya-

fénybe s remélt ajándékokhoz is

Fehér a kert a város is fehér

s elindulnak szintén felém seregben

lábak és tárgyak advent nem tudok

semmit de mindent könnyen elhiszek

kell a meglepetés kell kell az ünnep.

Kormorán : Közelednek az ünnepek

2008-11-25T08:24:00.002+01:00

Kormorán : Közelednek az ünnepek

Közelednek az ünnepek
év jön év után.
Egy régi-régi dallam
füledben muzsikál.

Közelednek az ünnepek,
mondd mit adhatok neked ?
Csak néhány szót, mely szívedhez ér !
Együtt legyek veled.

Már hosszabbak az árnyak,
kell mosoly, bíztató.
Ki egyedül ünnepel,
annak vigasz legyen a szó.

Kéz a kézben hosszú a sor,
az égig felér,
ott találkozunk azokkal is,
akikért egy-egy gyertya ég.

Ha átjutunk az Üveghegyen,
majd mesélek neked,
sárkányokról, bajnokokról,
s miért jó veled.

Legyünk együtt, ünnepeljünk,
mint egy nagy család,
s a képzelet, mint kék madár
minket megtalál.

Énekeljük együtt a dalt,
mely az égbe száll.
Kigyúlt a csillag felettünk,
valaki reánk vár.

Otthonodban gyertyák gyúlnak,
fellobban a láng,
megterített asztal mellett
jó hírekre vársz.

Legyen egy szó,
egy igazán jó,
legyen a szó :
a szeretet jó.

Legyen egy szó,
egy igazán jó,
legyen egy szó :
mely hozzád szól

Kormorán - Közelednek az ünnepek.mp3 -

Jó meleg takaró, félálom ez a jó.

2008-11-25T08:12:00.000+01:00

Jó meleg takaró, félálom ez a jó.
Úgy esik ma a hó, mint egy álom.
Már sötét a szobánk, nincs semmi ami bánt,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.

Kint hideg a világ, bent meleg a szobánk,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.
Lenne még mondani mit,
De most már hallgass kicsit.

Míg a hó esik, míg a hó esik,
Eddig a dal, eddig a dal.
S ha éjszaka van eső, úgy dobol a tető,
Úgy veri az idő, mint az ujjam.

Bénító dobolás, égi a szakadás.
Úgy dobol a varázs, mint az ujjak.
Lenne még, mondani mit,
De most már hallgass kicsit.

Az eső velem álomig vigyen,
Ennyi a dal, ennyi a dal.
És aztán jön a fény, reggeli tünemény.
Megszállja a szobát hófehéren.

Szétverik sugarak álmunk a nap alatt,
Égetőn megmarad minden reggel.
Lenne még mondani mit,
Hallgassunk még egy kicsit
És aztán legyen ami lesz, legyen

Szeretetről

2008-11-25T08:07:00.000+01:00

Szeretetről...

Tudod arra gondoltam, mennyire fontos az embernek a visszajelzés. Nem, nem az elismerésre gondolok. Az más. A visszasimogatásra. Arra, ha valaki meggyógyít egy beteg madarat, nem vár érte köszönömöt se fizetséget, de megsimogatja a búcsúzkodó szeretetkör. Aki szeret, azt szeretné adni, amit maga is legtöbbre tart. A madár a repülést. Mit adhatna mást? Aki szeret, azt, amit legszebbnek, legjobbnak tart a világon. Simogat, akit boldoggá tesz, ha szeretetből megsimogatják. Betakar, aki arra vágyik, egy szerető kéz betakarja. Nem, nem azért, hogy visszakapja, az igazi szeretet nem ismeri az üzletet. Csak, mert aki szeret, azt adja, ami számára a legkedvesebb. Ha tehetné, a szívét adná. De, mert nem teheti, hát azt, ami nagyon fontos. Neki. Aki adja, annak. Szeretettel adni, csak a legfontosabbat lehet. A legmelegebb szót, A legszebb mosolyt, a legkülönlegesebb kavicsot. A legkedvesebb mozdulatot, a legforróbb fohászt. Annak, akit szeretünk.

Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről. . .

2008-11-25T08:05:00.000+01:00

Márai Sándor: A tapintatról és a gyöngédségről. . .

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

Wass Albert idézet

2008-11-25T08:04:00.000+01:00

"Vendég vagy a világban, és a világ, szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz" Wass Albert

GARAI GÁBOR Fölötted egy csillag

2008-11-21T14:55:00.000+01:00

GARAI GÁBOR
Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nem csak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.

Darvas Ferenc.Könnyűbb álmot igér.

2008-11-20T21:29:00.001+01:00

Darvas Ferenc.Könnyűbb álmot igér.

Igen a vers könnyűbb álmot ígér
talán egy szép gyermekkort idéz
talán szerelmes időket hoz fel
talán ünnepek hangulatára figyelsz
talán egyszerűen a vers maga kell
talán a bánatot sikerül felejtened
talán a fenséges hangzatok miatt
talán emlékek ködébe elvivő vigasz
talán gyász miatt kell maga a vers
talán s mert egy rossz napot felejtsz

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
mely elvisz magosba és égig elérsz
mely bút, bajt napodból kisöpör
mely lezár, befejez sok gyatra pört
mely bajban mint különös gyógyír
mely ringató és kellemes jóhír

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
nem számít ki gazdag, ki szegény
nem számít milyen fekhely az ágy
nem számít viskód-e vagy palotád
nem számít a szoba, milyen a hely
nem számít ki mit hord, mit visel

Igen, a vers könnyűbb álmot ígér
talán újra szép gyermekkort idéz
talán szerelmes nyarakat hoz fel
talán ünnepi hangulatra ügyelsz
talán csak pusztán a vers maga kell
talán sikerül a bánatot elejtened
talán a különös hangzások miatt
talán lelkeden béke lesz és vigasz
talán lázban segít maga a vers
talán így egy rossz napot felejtsz
álmod úgy jön el, mint szép tündér
mert a vers nyugodt álmot ígér.

Gárdonyi Géza

2008-11-19T07:45:00.000+01:00

Gárdonyi Géza

"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

Babits Mihály - Hunyt szemmel

2008-11-18T19:36:00.000+01:00

Babits Mihály - Hunyt szemmel
Hunyt szemmel bérceket futunk
S mindig csodákra vágy szívünk
A legjobb, amit nem tudunk
A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
Szorítsd ki, unod a valót.
Hímezz belőlük
Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Király Imre: Őrizd meg!

2008-11-17T14:39:00.001+01:00

Király Imre: Őrizd meg!

Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak

Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.
Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,
A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,
S a szív mélyhangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.
Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.

Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.

Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod
S magadból egy darabot újra visszahozzál.

Kormányos Sándor Holnap talán már...

2008-11-17T14:37:00.000+01:00

Kormányos Sándor
Holnap talán már...

Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.

Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.

Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.

SÍK SÁNDOR:Felhőjáték

2008-11-17T14:34:00.000+01:00

SÍK SÁNDOR:Felhőjáték

A felhők odafenn bújócskát játszanak.
Ezüst nyílásokon át-átkacsint a nap.

Fiatal öregek, lelkem barátai,
Nem próbálnánk mi is felhősdit játszani?

Felhőt, esőtadót, jókor és eleget,
Ősznek jó szántatót, májusnak meleget.

Máskor paplant terít a fáradt nap előtt
S képekkel hinti be a mennyei mezőt.

Hiszen csak egy szeszély, köd, pára, semmiség,
Lehével fújja el az álomittas ég,

De felszítt már a föld esőt és sugarat:
A felhő elfoszolt, a játék megmaradt.

Tatiosz Ezer és egy

2008-11-17T14:31:00.000+01:00

Tatiosz

Ezer és egy

Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer pazar adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.

Hamvas Béla: A barátságról (részlet)

2008-11-17T14:30:00.000+01:00

Hamvas Béla: A barátságról (részlet)
A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

ÁPRILY LAJOS: Emberek

2008-11-17T14:29:00.000+01:00

ÁPRILY LAJOS: Emberek

Közöttünk járnak - jól ismerheted -
büszkén, fennkölten, mint az istenek,
kikkel különben gyakran értekeznek;
téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.
De ezt nekik meg kell bocsátanod,
mást szomjaznak, a fényontó napot;
szemük kibírja nem káprázva, bátran -
és lenn csúszkálnak itt a föld porában.

S közöttünk járnak - hátha ismered? -
szelíd, csöndben merengő emberek.
Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
a porba néznek önfeledt-merőn.
A hangjuk halk, a léptük ingatag,
megannyi félszeg, álmodó alak,
szemük csak rejtve, néha-néha lobban -
s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.

Szilágyi Tibor: Csak a zene

2008-11-17T14:26:00.000+01:00

Szilágyi Tibor: Csak a zene

Látod, elmúlt már egy hosszú év
s csak száraz levelek ülnek a fán,
sűrű felhők mögé bújik az ég
napfény nem csillog szobám falán.

Ébren fekszem, gondolatom messzejár,
körém a csend szövi sűrű fonalát
s én hallom hullámzó dallamát,
rám ma egy hosszú éjszaka vár.

Szobám ablakán csillan egy esőcsepp,
hűvös szél verdesi a régi ház ajtaját,
valahol harang szól a kinti éjszakában
s tárja szét egy kis templom kapuját.

Fülemben hallom a távoli zenét,
körbeleng, átölel majd rám talál,
felkelek, felkapom kedvesem köntösét
s a hajnal pírja még ébren talál.

Szaladnak futva a hangjegyek
fáradt kezem nyomán
s ujjaim lágyan siklanak
egy rég megkopott zongorán.

A dal az én legszebb életem,
csak ő érti lelkem szavát,
kitárom előtte sóvárgó szívem
s engedem magamba illatát.

Harsányan köszöntött rám a reggel,
a Nap melegen ontotta sugarát,
új dalomat szívembe rejtettem el
s fáradt testem bizsergés járta át.

Komáromi János őszi kép

2008-11-17T14:23:00.000+01:00

Komáromi János őszi kép

levélrozsdákat érlel az ősz
elfogyasztja a nyári zöldeket
hosszú téli álomhoz készülve
a legtöbb fa már levetkezett

didergő földeken dér-harmat születik
a sűrű köd mögött még napfény rejtezik
kicsit vadabb és hidegebb a szél
kicsit fázik már lelkünkben a remény

színek cseppennek a nyugalmas tájra
figyelmeztetnek a boldog elmúlásra
téli alvó-halál már a közelben oson
lehelete végigsimít az őszbe burkolt városon

Zelk Zoltán – Vers a lehetről és a nem lehetről

2008-11-17T14:17:00.001+01:00

Zelk Zoltán – Vers a lehetről és a nem lehetről

A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.

Sik Sándor A legszebb művészet

2008-11-09T19:00:00.001+01:00

Sik Sándor A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt. ...

William Henry Davies: Nincs idő!

2008-11-09T18:55:00.003+01:00

William Henry Davies: Nincs idő!

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?

Ronald David Laing

2008-11-09T18:55:00.001+01:00

A mi kötelességünk az, hogy gyermekeinket arra neveljük, hogy szeressenek, tiszteljenek és kövessenek bennünket. Ha nem teszik, akkor meg kell büntetni őket, különben nem tesszük azt, ami a kötelességünk. Ha felnővén szeretnek, tisztelnek és követnek bennünket, az ég megjutalmazott minket azért, hogy jól neveltük őket. Ha felnővén sem nem szeretnek, sem nem tisztelnek, sem nem követnek bennünket, akkor vagy jól neveltük őket, vagy nem; ha jól, akkor valami biztosan nem stimmel velük, ha nem, akkor valami nem stimmel mivelünk.
Ronald David Laing

Safranka Judit Kormányos Sándor Csodára várva

2008-11-09T18:50:00.001+01:00

Csodára várva

Kormányos Sándor
Csodára várva

Fájdalmaink közt botladozva
rohanunk által az életen,
félvakon tapogatózunk,
hogyha szemünk látni képtelen.

Tétova álmaink nyomát
követjük halkan, félszegen,
bádogkeblünk üresen kong,
reményünk mégis végtelen.

Behunyt szemmel futunk tovább
nem nézünk egyszer sem hátra,
nyűtt lelkünkben vágy bitangol
csavarog, csodára várva.

Kócos üstökünk szél cibálja
züllesztené a vak hitet,
valahol Óz a nagy varázsló
majd nekünk is ad egy új szívet.
(Safranka Judit Kormányos Sándor)

VERESS FERENC Az embertől emberig

2008-11-09T18:46:00.001+01:00

VERESS FERENC Az embertől emberig

Nagy távlatok mélyét fürkésző, nyugtalan lelkű ember!
Ha megtorpansz és nem bírod követni értelemmel életutad értelmét, célját:
az emberhez vezető örvényre térj át.

Békére vágyó emberek, nyújtsatok egymásnak kezet!
Az embertől az emberig taposott út vezet.
Ezen az úton menjetek, itt tisztán cseng a szó.

Ezen a földön egyedül egymásért élni jó.

Nagy távlatok mélyét fürkésző? nyugtalan lelkű ember!
Ha megtorpansz és nem bírod követni értelemmel életutad értelmét, célját:
az emberhez vezető ösvényre térj át.

Szabó István: Próbatétel az út

2008-11-09T18:44:00.001+01:00

Szabó István: Próbatétel az út

Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!

ELMONDANÉK NEKED

2008-11-09T18:42:00.000+01:00

ELMONDANÉK NEKED

Elmondanék neked
Egy csodás, szép mesét,
Hogyha gondod támad
Ez adjon új reményt.

A gyermekkori álmok,
Itt újra élednek,
Ezer színnel festik ki,
Az egész életed.

Ezért bízz a szépben,
Az igaz mesékben.
Szárnyalhatsz az égben,
Vagy táncolsz a vízben.

És mint lámpák fénye,
A sötét estéken,
Elűzik a szörnyet,
A gyermek szívében.

Ha már minden veszve,
Még megmarad a hit.
Álmaiddal szíved,
A jövőbe tekint.

Ne felejtsd el soha,
A mesék bölcs szavát:
Mert a jó elnyeri,
Mindig a jutalmát

Gerhardt Kiefel: KÉT KÉZ

2008-11-09T18:40:00.001+01:00

Gerhardt Kiefel: KÉT KÉZ

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

- Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és
segítesz, hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s
hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

- Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet,
mert érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek,
s veled együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is,
és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Danó Tímea A reggel mosolya

2008-11-09T18:39:00.000+01:00

Danó Tímea A reggel mosolya

Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.

Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.

Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.

Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.

Törhetetlen, igaz hű szál,
Barát bársony virágán.
Mely illata az égbe száll,
A reggelek aranyán:
Fonalán,
Mosolyán.

Juhász Gyula ÖREGEK ALTATÓJA

2008-11-09T18:37:00.000+01:00

Juhász Gyula ÖREGEK ALTATÓJA

Aludjatok, vágyak,
Ne zokogjatok,
Csicsíjja, ti bágyadt,
Rekedt sóhajok!
Szállni a magasba
Minek már, minek már,
Te szív, árva, balga,
Pihenj már, pihenj már!

Aludjatok, vágyak,
Vár az alkonyat,
Fáradtak a szárnyak,
A nagy árny fogad,
Szállni a sötétbe,
Minek már, minek már,
A nótának vége,
Pihenj már, pihenj már!

Seneca idézet

2008-11-09T18:24:00.001+01:00

„Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted -
- mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb.
A megbocsátás háromszorosan is jó:
egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak -
- hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -
-, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed.”
Seneca

Weöres Sándor

2008-11-09T18:22:00.000+01:00

Weöres Sándor

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Szabó Lőrinc: A törvénytelen szép

2008-11-09T18:16:00.000+01:00

Szabó Lőrinc: A törvénytelen szép

Ahogy repül az élet, évre év,
egyre kevésbé tudom, mi a szép,
egyre kevésbé értem magamat,
hogy régen csak bizonyos arcokat
hittem annak, csak ilyen vagy olyan
szemet, szájat; mintha nem is magam
ítéltem volna, hanem más, aki
értelmetlenül válogatta ki
a vonzót s rútat, s megszegényített.

Aztán elhagytam a törvényeket
s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
előre látom a pillanatot,
mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
a belső formát. Milliméterek
összhangja szabta, ki tessék, ki nem?

Ma sok egyéb is; és a szerelem,
ahogy tanít idő s tapasztalat,
egyre szebb lesz és titokzatosabb

Székely János Ítélkezni

2008-11-09T18:15:00.000+01:00

Székely János Ítélkezni

"Olyan nagyképűen magabiztosan szoktunk ítélni!
Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan.
Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember!
Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát.
De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig,
hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz,
mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt,
aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"

Tatiosz idézet

2008-11-09T18:12:00.001+01:00

“Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek,
megértsenek és szeressenek,
tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”
(Tatiosz)

Antoine de Saint-Exupéry

2008-11-09T18:11:00.001+01:00

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Antoine de Saint-Exupéry

Reményik Sándor: Béke

2008-11-09T18:10:00.001+01:00

Reményik Sándor: Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Seneca idézet

2008-11-09T18:08:00.000+01:00

Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni,
és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket.
Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák,
s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit,
minden titkot lelkükbe zárnának.
Egyiket sem szabad tenni.
Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.

Seneca

Puskin: Az élet szekerén

2008-11-09T18:03:00.001+01:00

Puskin: Az élet szekerén

Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.

Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szívünk csak úgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
"Hajts - kiáltjuk -, az istenit!"

Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
"Lassan - kiáltjuk - hé, vigyázz!"

Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni...
de a kocsis csak hajt tovább.

IDÉZET

2008-11-09T18:02:00.001+01:00

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."

" A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok, a legelérhetőbb és a legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek."

Juhász Gyula: SZAVAK

2008-11-09T18:00:00.002+01:00

Juhász Gyula: SZAVAK

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.

Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.

Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.

Márai Sándor idézet

2008-11-09T18:00:00.001+01:00

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor

Áprily Lajos: Őszi monológ

2008-11-09T17:58:00.000+01:00

Áprily Lajos: Őszi monológ

Hallod? - Megint az ősi jaj:
a páncélfényű őszi varjak:
a nyár tüzéből perje-raj,
amit az őszi szél kavargat.

Látod: ha most elomlanál
borzongató magányu réten,
s kísérgetőd, a gyors halál,
befogná kék szemed sötéten,

itt pásztor nem találna rád,
míg hó után a sás kisarjad,
csak a fekete szerenád,
a páncélfényű őszi varjak.

"Milyen fehér!" - "Milyen fehér!"
rikácsolnák nagyélü csőrrel.
"Enyém a szív!" - "Enyém a vér!"
s lecsapnának nagyívü körrel.

Kutatgatnák berzenkedőn,
hol áll a véred régi vedre,
s szállnának érte vad mezőn
páncélos, szárnyas ütközetre.

S ha lent eldőlt az ütközet,
felcsapnának széltől kavarva,
s száguldva vinnék holt szived
a villámtalan zivatarba!

Márai Sándor idézet

2008-11-09T17:56:00.002+01:00

A boldogság soha nem cselekmény.
Boldog ember nem cselekszik, hanem van; ezért boldog.
Márai Sándor