Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh

Csikós Dávid: Szeretnék én lenni, ki...

Szeretnék én lenni, ki...
Szemedbe nézve, meglátom világod,
Mit borítanak erdők, mezők s virágok.
Szeretnék az lenni, ki öntözi virágod,
Gondozza erdőd, s szeret e világon.
Nem látszik rajtam, sokat jelentesz,
Nem várom érts meg, csak ne kételkedj.
Szeretnék az lenni, ki elkíséri életed,
Melléd áll, s fogja majd két kezed.
Nem tudok sokat adni, nem vagyok gazdag,
Legtöbb mit adhatok, szívem, s annak hangja.
Láttalak álmomban, te vagy aki kellesz,
Hiszek, s hittem is az örök szerelemben.
Nem kérem tőled, érezz viszont irántam,
Szabadon hagylak az egész világban.
Kit szeretünk nem verjük bilincsbe,
Döntsön maga, hogy ne akadjon kilincsbe.
Zárt ajtókat csak mi állíthatunk elé,
De tudjuk, mi is nyithatjuk ki, a szerelem felé.
Higgy mindig magadban, így vagy jó nekem,
Soha nem bántanálak meg, édes szerelmem.

Hamvas Béla

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”