Baltasar Gracián Az erény

Baltasar Gracián
Az erény

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság.
Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.
Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Szeretetről

Szeretetről...

Tudod arra gondoltam, mennyire fontos az embernek a visszajelzés. Nem, nem az elismerésre gondolok. Az más. A visszasimogatásra. Arra, ha valaki meggyógyít egy beteg madarat, nem vár érte köszönömöt se fizetséget, de megsimogatja a búcsúzkodó szeretetkör. Aki szeret, azt szeretné adni, amit maga is legtöbbre tart. A madár a repülést. Mit adhatna mást? Aki szeret, azt, amit legszebbnek, legjobbnak tart a világon. Simogat, akit boldoggá tesz, ha szeretetből megsimogatják. Betakar, aki arra vágyik, egy szerető kéz betakarja. Nem, nem azért, hogy visszakapja, az igazi szeretet nem ismeri az üzletet. Csak, mert aki szeret, azt adja, ami számára a legkedvesebb. Ha tehetné, a szívét adná. De, mert nem teheti, hát azt, ami nagyon fontos. Neki. Aki adja, annak. Szeretettel adni, csak a legfontosabbat lehet. A legmelegebb szót, A legszebb mosolyt, a legkülönlegesebb kavicsot. A legkedvesebb mozdulatot, a legforróbb fohászt. Annak, akit szeretünk.

Ronald David Laing

A mi kötelességünk az, hogy gyermekeinket arra neveljük, hogy szeressenek, tiszteljenek és kövessenek bennünket. Ha nem teszik, akkor meg kell büntetni őket, különben nem tesszük azt, ami a kötelességünk. Ha felnővén szeretnek, tisztelnek és követnek bennünket, az ég megjutalmazott minket azért, hogy jól neveltük őket. Ha felnővén sem nem szeretnek, sem nem tisztelnek, sem nem követnek bennünket, akkor vagy jól neveltük őket, vagy nem; ha jól, akkor valami biztosan nem stimmel velük, ha nem, akkor valami nem stimmel mivelünk.
Ronald David Laing

A gyermek abból tanul

A gyermek abból tanul,ahogyan él.



Ha a gyermek együtt él a kritikával. Megtanulja a bírálgatást.

Ha a gyermek együtt él a gyűlölettel, megtanulja a háborúzást.

Ha a gyermek együtt él a félelemmel,Megtanulja a szorongást.

Ha a gyermek együtt él a szánalommal,Megtanulja az önsajnálatot.

Ha a gyermek együtt él a nevetségességgel, Megtanulja a félszegséget.

Ha a gyermek együtt él a szégyennel,Megtanulja a bűntudatot.

Ha a gyermek együtt él a megértéssel, Megtanulja a türelmet.

Ha a gyermek együtt él a buzdítással,Megtanulja a magabiztosságot.

Ha a gyermek együtt él a dicsérettel,Megtanulja mások megbecsülését.

Ha a gyermek együtt él a jóváhagyással,Megtanulja szeretni magát.

Ha a gyermek együtt él az elismerésselMegtanulja, hogy céljai legyenek.

Ha gyermek együtt él az önzetlenséggel,Megtanulja a nagylelkűséget.

Ha a gyermek együtt él az őszinteséggel és méltányossággal,Megtanulja az igazságot és jogszerűséget.

Ha a gyermek együtt él a biztonsággal, Megtanul hinni magában és környezetében.

Ha a gyermek együtt él a barátságossággal,Megtanulja, hogy a világ olyan hely, ahol jó élni.

Ha a gyermek együtt él a nyugodt derűvel, Megtanulja, hogyan találjon lelki békét.

Vajon a mi gyermekeink mivel élnek együtt?