Lelkem légy bátor

Lelkem légy bátor, ha baj ér is, földre ne sújtson,
Mert aki fél, annak szíve szomorú.
Hogyha sors üldöz, ne emésszen kétség,
Ami rossz, sose bánd, híveidet ne gyötörd,
De ellenségeidet se vidítsd!
Mit az ég keze ránk mér, azt kikerülni bajos,
Hogyha Föld fia vagy,
Bár vörös fényű tenger mélyére merülj le.
Oh, Föld fia, hazatérsz!
Bár tartson rabként Tartarosz éji hona.
Megtérsz anyádhoz, ki életet adott,
S apádhoz, ki a jóra nevelt
Oly rég, valaha rég.
Bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen,
Időtlen, mint ahogyan a trák északi szél.
Lobogó villámokkal söpör át a vidéken
Ott, hol fénylik a birs a tavaszban,
Hol otthon vagyok én.
(általam ismeretlen szerzőtől)

Jó meleg takaró, félálom ez a jó.

Jó meleg takaró, félálom ez a jó.
Úgy esik ma a hó, mint egy álom.
Már sötét a szobánk, nincs semmi ami bánt,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.

Kint hideg a világ, bent meleg a szobánk,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.
Lenne még mondani mit,
De most már hallgass kicsit.

Míg a hó esik, míg a hó esik,
Eddig a dal, eddig a dal.
S ha éjszaka van eső, úgy dobol a tető,
Úgy veri az idő, mint az ujjam.

Bénító dobolás, égi a szakadás.
Úgy dobol a varázs, mint az ujjak.
Lenne még, mondani mit,
De most már hallgass kicsit.

Az eső velem álomig vigyen,
Ennyi a dal, ennyi a dal.
És aztán jön a fény, reggeli tünemény.
Megszállja a szobát hófehéren.

Szétverik sugarak álmunk a nap alatt,
Égetőn megmarad minden reggel.
Lenne még mondani mit,
Hallgassunk még egy kicsit
És aztán legyen ami lesz, legyen

Szeretetről

Szeretetről...

Tudod arra gondoltam, mennyire fontos az embernek a visszajelzés. Nem, nem az elismerésre gondolok. Az más. A visszasimogatásra. Arra, ha valaki meggyógyít egy beteg madarat, nem vár érte köszönömöt se fizetséget, de megsimogatja a búcsúzkodó szeretetkör. Aki szeret, azt szeretné adni, amit maga is legtöbbre tart. A madár a repülést. Mit adhatna mást? Aki szeret, azt, amit legszebbnek, legjobbnak tart a világon. Simogat, akit boldoggá tesz, ha szeretetből megsimogatják. Betakar, aki arra vágyik, egy szerető kéz betakarja. Nem, nem azért, hogy visszakapja, az igazi szeretet nem ismeri az üzletet. Csak, mert aki szeret, azt adja, ami számára a legkedvesebb. Ha tehetné, a szívét adná. De, mert nem teheti, hát azt, ami nagyon fontos. Neki. Aki adja, annak. Szeretettel adni, csak a legfontosabbat lehet. A legmelegebb szót, A legszebb mosolyt, a legkülönlegesebb kavicsot. A legkedvesebb mozdulatot, a legforróbb fohászt. Annak, akit szeretünk.

ELMONDANÉK NEKED

ELMONDANÉK NEKED

Elmondanék neked
Egy csodás, szép mesét,
Hogyha gondod támad
Ez adjon új reményt.

A gyermekkori álmok,
Itt újra élednek,
Ezer színnel festik ki,
Az egész életed.

Ezért bízz a szépben,
Az igaz mesékben.
Szárnyalhatsz az égben,
Vagy táncolsz a vízben.

És mint lámpák fénye,
A sötét estéken,
Elűzik a szörnyet,
A gyermek szívében.

Ha már minden veszve,
Még megmarad a hit.
Álmaiddal szíved,
A jövőbe tekint.

Ne felejtsd el soha,
A mesék bölcs szavát:
Mert a jó elnyeri,
Mindig a jutalmát

Ne félj az élettől

Ne félj az élettől


"Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E - hatalmas világban, szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró kis reményben új életre kel.
Mindennap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szemben a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet múltaddal temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni!"

Egy csokor virág

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy párodhoz és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre...

Barátoknak

Barátoknak
A barát egy mosoly, szív,mely bátorít ha félsz,
A barát taps, mely ujjong ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz ha elestél,
A barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull ha baj van,
A barát gyémánt páncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan ha meglát,
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol,
A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát egy lány, ki kitáncol a tűzből,
A barát egy emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik,
De szeret,s ha nincs veled, érezd,hogy hiányzik!

Egy kisvirág

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Szeretni sajnos senki nem tanul

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni sajnos senki nem tanul.

Belső fény

Belső fény az arcodon,s mások arcán.
A mosolyban a szeretet bujkál!
A kezed nyújtani nem mindig mered,
de mosollyal bárkihez közeledni mersz!
Mosollyal az arcodon másként látod az embereket,
-igazabbik és jobbik énjük jelenik meg előtted.
A mosoly az öröm fénye...belsődből fakad,
s elsőnek Téged ragyog be.
Kívül,- belül. Azután másokat. Osszad! Nem fogy el!
Olyan, mint a láng,csak nem tüzet gyújt,
hanem újabb mosolyokat az arcokon,
s a szívekben örömet......!!!

Reggeli dal

Reggeli dal

Mit látok amikor,

felnyitom szememet?

A világot látom,

amely kedvesen

rám nevet!



Mit hallok,

ahogy feszülten hallgatom?

Fülembe csendülő

gyönyörű dallamot!

Csillagok

Csillagok

Néznek rám szemeidből a csillagok
Szerelmes fénye csak rám ragyog
Nézd én a tiéd vagyok
Ránk ragyognak a csillagok
Te a két kezem fogod
s én veled álmodom

Ránk szorja fényét a csillagos ég
A csendes éj nyugalmat igér
Itt vagyok veled fogom két kezed
Néznek a csillagok s én halkan dudolok neked
Szép esti éneket

Nagyi kicsi babája,

Nagyi kicsi babája,

életének boldogsága.

Életemnek reménye,

szemem tüneménye.

Fontos a lényed,

a kedves ölelésed.

Kicsi vagy és gyenge,

boldog kis emberke.

Fejecskéd ölembe hajtod,

símogatom kedves arcod.

Csillogó szemekkel

nézel a világra.

Te vagy a maminak

édes kis babája.

CSODÁK CSODÁJA

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz

Bíztató

Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod

Ne add fel!

Ne add fel!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,

Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,

Nevetnél bár, de sóhajtozol,

Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.



Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,

Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.

Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,

A siker talán már csupán egy arasz.



A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,

Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,

Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –

Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,

Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;

Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –

Ha húz még az ág is, harcolj tovább!