Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh

Csillagok

Csillagok

Néznek rám szemeidből a csillagok
Szerelmes fénye csak rám ragyog
Nézd én a tiéd vagyok
Ránk ragyognak a csillagok
Te a két kezem fogod
s én veled álmodom

Ránk szorja fényét a csillagos ég
A csendes éj nyugalmat igér
Itt vagyok veled fogom két kezed
Néznek a csillagok s én halkan dudolok neked
Szép esti éneket

Hamvas Béla

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”