Jeszenői Mónika:
Álmaid útján
Megélni a békét vakság,
Látni a békét boldogság,
Nézz szét a világban, ha boldog akarsz lenni,
Békét látni, a hitedben bízni.
Feltölt a gondolat,
Mikor sírni szeretnél,
Látva minden kincset, mit a földön kerestél,
Megkaphatsz bármit mindent, ami igaz.
Tétova lélek keresi az utat.
Batyudból húzd elő,
Amiért érdemes élni, keresgéld át sorsod,
Ami nem kell dobd ki, légy önmagad.
Egyszerű emberként
Találhatsz bármit,
Tudatod mélyén elásva, minden jó érzés
Formát ölt, szívet ad, örömöt.
Akkor majd látod a csodát,
Mit elrejtettél jó mélyre
Így megvédted, boldoggá csak az tehet,
Nem fért hozzá senki, így a tied maradt.
Egy reményként elsuttogott igaz gondolat,
valósággá válik, általad.
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh
Hamvas Béla
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”