Jónás Tibor YoTi:
A nagy hajó
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.
A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh
Hamvas Béla
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”