Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el.
Anne Morrow Lindbergh

Szabó Balázs Nőnapra

Szabó Balázs
Nőnapra

Te gőgicsélve beszélő
Rózsaszínt álmodó baba,
Te felnőtt földre rálépő
Lány, kinek halk még néha szava.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Te síró hangot is megértő
Családjáért élő anya,
Te bölcső mellett mesélő,
Ezüsthajú, kedves mama.

Néked adom szavaim szép szirmait
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Letépem néked a rózsát
Mi szívemnek kertjében nőtt,
Szám énekli most az ódát
Mit gondolatom titkon szőtt.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Kislányok, asszonyok, hölgyek
Földnek tündéri lényei,
Hegycsúcsok, dombok és völgyek
Szürke napoknak fényei,

Néktek adom szavaim szép szirmait
Fogadjátok versem virágként ma itt!

Hamvas Béla

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.”