Gárdonyi Géza Április végén

Gárdonyi Géza
Április végén

A nap letette arany-koronáját,
s tüzet rakott a Mátra tetején.
Ott piheni ki égi fáradalmát
az erdős Mátra kéklő közepén.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

S tengerként árad, nő a lágy homály.
Fölötte csak az Est-csillag áll.
Az tartja az ég barna fátyolát,
a földnek éji árnyéksátorát.

Álmodom-e, hogy itt van a tavasz?
A kályha mellett róla álmodunk,
pedig a tél künn csendesen havaz,
s pelyhes a hótól minden ablakunk.

De nem, én mostan mégsem álmodom:
ibolya van a kerti asztalon:
enyhe az est: illatos a virág:
virágzó fák közt kél a holdvilág.

A földön az éj sötét fátyola,
s a fák az éjben mind fehérlenek:
ruhájuk talpig csipke-pongyola,
s a csipkék közt ezer gyémánt remeg.

Fehér erdőn fehérlő holdvilág,
fehéren égő örök csillagok,
mi szép vagy te, fehér álomvilág!
Öledben én is csak árnyék vagyok

Fuchs Éva Emelt fővel

Fuchs Éva
EMELT FŐVEL

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...

Csala Károly Most

Csala Károly
Most

Nem is kellene más most,
csak ami végképp hiányzik.
Nem tortán holmi hab,
nem is maga a torta.
Csak a kenyér, a biztos.
Csak a munka, a tisztes.
Csak a szélhámosok
szélnek eresztése.
Csak a mórikálók
móresre tanítása.
Csak a haramiák
hûvösre tétele.
Csak a zsákmányolók
zsákbafuttatása.
Momentán csak ennyi,
csak ennyi kellene most.

Törley Gábor Az Élet

Törley Gábor
Az Élet

Álmodom egy új világról,
Hol a Barátság a jelszó
Tűz fog égni minden szívben
Mindenki közt, békességben

De a rosszak próbálkoznak
És ha gyengére akadnak
Nincs menekvés, nem futhatsz el
Lelkedet már elvesztetted

Tudjátok: az élet nehéz,
Mint a hegy, ki az égre néz
Az alja még nem meredek
Följebb van az igazi hely

Általában ott vesznek el,
Hol már egyre nehezebb lesz
Ők a jó útról letérnek
S eltűnnek ők a sötétben

Akik elértek a csúcsra,
És kiállták a próbákat
Reájuk vár az új világ
Miről nem is álmodtak tán

Bár a világ most nem túl szép
De még fennáll a jó remény
Egyre több a küzdő szellem
S a küzdelmet ne adjuk fel!

Álmodom egy szép világról
Ahol immár béke honol
Csak akarat kell semmi más
Higgyünk és álmodjunk tovább!

Winston Churchill Idézet

Mindenféle hibát el fogsz követni,
ameddig azonban nagylelkű maradsz és igaz,
de egyúttal a végsőkig kitartó,
nem tudsz komolyan ártani a világnak,
és még nagy bajt sem tudsz okozni.

Winston Churchill

Idézet

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől;
mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől.
Elég minden napnak a maga baja.

Biblia

Henri-Frédéric Amiel idézet

Tudnunk kell tétlennek lenni,
ami korántsem lustaság.
Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat,
akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét.
Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.
Henri-Frédéric Amiel

Ír bölcsesség

Ír bölcsesség

Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.

Szabó Balázs Nőnapra

Szabó Balázs
Nőnapra

Te gőgicsélve beszélő
Rózsaszínt álmodó baba,
Te felnőtt földre rálépő
Lány, kinek halk még néha szava.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Te síró hangot is megértő
Családjáért élő anya,
Te bölcső mellett mesélő,
Ezüsthajú, kedves mama.

Néked adom szavaim szép szirmait
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Letépem néked a rózsát
Mi szívemnek kertjében nőtt,
Szám énekli most az ódát
Mit gondolatom titkon szőtt.

Néked adom szavaim szép szirmait,
Fogadd hát e verset virágként ma itt!

Kislányok, asszonyok, hölgyek
Földnek tündéri lényei,
Hegycsúcsok, dombok és völgyek
Szürke napoknak fényei,

Néktek adom szavaim szép szirmait
Fogadjátok versem virágként ma itt!

Halász István A takarékosságról

Halász István
A takarékosságról

Itt van öt burgonya a markomban,
ebből három megy be a hasamba,
és egy kerül feltétlen a kamrámba,
egy meg a földbe a jövőnek szánva.

E kis történetnek egy a tanulsága:
A jövőre is gondolj, ne csak a mára.
A kamra krumplija a holnapot szolgálja,
de a földben érő meg kell holnaputánra!

Ha ezt az igazságot elfelejted,
a jövőben ezt nagyon megszenveded!
De e szavak ne szegjék a kedvedet!
Takarékosság legyen a lételemed!

Kiss László György Teszem amit tudok

Kiss László György
Teszem amit tudok


Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!

Szabó Lőrinc Egy kis értelmet a reménynek!

Szabó Lőrinc
Egy kis értelmet a reménynek!


Nem boldogságot, csak hitet, csak
egy kis értelmet a reménynek,

adj, Istenem
emberi sorsot a szegénynek!

Nézd, gyönyörű volna az élet,
van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap,

és millók
rabja a nyomorúságnak.

Nézd, hogy tesz tönkre millókat
ezerféle ravasz gonoszság,

pedig erős
nép nélkül elpusztul az ország.

Nektárral és ambróziával
csordul a Föld, s nem jut kenyér se. -

mondd Istenem,
törvény az ember szenvedése?

Mondd, látsz minket? Voltál te éhes?
Fáztál valaha? Ugye, fáztál?

Szidtad magad,
mikor téli esőben áztál?

Ha nem éheztél, dideregtél,
nem szólok hozzád soha többet,

úgyse tudod,
mit gondol a szegény előtted,

de ha tudod, mi a csalódás,
ha gazdag vagy, de vagy szegény is,

akkor Uram,
hozzád küldöm imámat én is:

- Ne bántsd a pénzes nyomorultat,
ki közönyével megtiport,


de add nekem
ajkáról a biztos mosolyt,

a hitet, erőt! Adj új lelket
a sok-sok hitetlen szegénynek,

adj Istenem,
egy kis értelmet a reménynek!

Idézet

"Az eszünkre és az érzelmeink nyolcvan százalékára nem érdemes hallgatni.
Arra a maradék húsz százalék megérzésre érdemes hallgatni, amely túljár az eszünkön."

A legszebb a világon

A legszebb a világon

A legszebb nap? - A mai.
A legnagyobb akadály? - A félelem
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossznak a gyökere? - Az önzés.
A legjobb szórakozás? - A munka.
A legrosszabb kudarc? - A csüggedés.
A legjobb tanító? - A gyerek.
A legfőbb szükségszerűség? - Adni magad.
Mi tesz boldoggá? - Másokért élni.
A legnagyobb tévedés? - A rossz hangulat.
A legközönségesebb érzelem? - A bosszú és a harag.
A legszebb ajándék? - A megértés.
A legnélkülözhetetlenebb? - Az otthon.
A legjólesőbb érzelem? - A benső béke.
A legjobb megoldás? - A derűlátás.
A legnagyobb elégtétel? - A teljesített kötelesség.
A világ legtartósabb ereje? - A hit.
A legszükségesebb emberek? - A szülők.
A legszebb a világon? - A SZERETET.
Kalkuttai Teréz anya

TATIOSZ IDÉZET

“Milyen közel állnak egymáshoz:

adni - kapni,

ajándékozni - elvenni,

tisztelni - megalázni,

odafigyelni - elvárni,

elengedni - kényszeríteni,

megbocsátani - haragudni,

megbízni - gyanakodni,

együttérezni - közönybe burkolózni,

hinni - kételkedni…

A választani tudás az igazi tudás.

A jó ember ritkán téved.”

(Tatiosz)

Szeretet

„A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által, érkezik baráttal,
szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot, hisz a békességben,
nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
nem orvosság gyógyít meg sebeket,
többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát.....”

Ferencz Győző Csomagolás nélkül

Ferencz Győző Csomagolás nélkül


Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

Amalina Újra

Amalina
Újra

Utat keresni mindig újra,
nyitottnak lenni minden újra,
ha kell, belekezdeni valami újba,
együttesen, egy követ fújva.

Várni valami szépre, jóra,
nem beleesni az első tóba,
hanem hallgatni a jó szóra,
barátaidtól irányt mutatóra.

Az új út majd megmutatkozik,
csak figyeld, ahogy lelked kibontakozik,
ne kérdezz semmit, csak lesd a szárnyat,
pille-röpte mutatja az utat a világnak.